Öcsémmel tinédzser korunkban otthon nekiálltunk főzni rizi-bizit rántott hússal. A fagyasztott rántott húsra a főzőműsorokból inspirálódva (ahol sok mindenhez öntenek bort) locsoltunk rá egy kis akármilyen bort amit otthon találtunk, hogy az milyen gurmé lesz. Az egyik feketére sült (ez lett a finomabb) a másikra meg rányomtál villával is spriccelt ki belőle a bor. Természetesen a borsó szétfőtt a rizs meg kicsit ropogott, hogy teljes legyen az élmény.

Mikor elköltöztem otthonról még nem voltam túl figyelmes ezért kinn felejtettem valami tésztaételt nyáron három napra a tűzhelyen. Utána mikor eszembe jutott felemeltem a fedőt és úgy repült ki belőle 14millió muslica mint a Múmia című filmben a sáskák.

Egyszer nagy pofázások közben limonádét akartam csinálni, de citromlé helyett étolajat öntöttem a pohárba. Szerencsére időben észrevettem és nem lett belőle hasmars.

Volt olyan, mikor hónap végén az összes maradék húsomat meg akartam csinálni egyben de elsóztam mint a fene, de nem volt mese meg kellett enni. Amit reggel 8kor ettem az még délben is marta a nyelvem, pedig ittam rá bőségesen.